Egyszer volt...

 Hát. Visszatértem.

Sziasztok!

Soha nem gondoltam volna, hogy újra használni fogom ezt a felületet. Mondjuk az is igaz, mikor elkezdtem blogolni, akkor még azt tartottam elképzelhetetlennek, hogy abbahagyjam.

Na, de hol is kezdjem? Mint ahogyan egy mesét szokás elkezdeni, egyszer volt, hol nem volt...

Nem terveztem, hogy felhagyok az oktató jellegű bejegyzések írásával, nemes egyszerűséggel nem volt rá időm. Ne aggódjatok, ezt a "kihagyást" természetesen a lovakra, de leginkább a saját szaktudásom fejlesztésére fordítottam. Könnyes szemmel írom le, de felnőttem. Nemcsak úgy, hogy már felérem a nagy lovakat is, vagy, hogy egyedül lovagolok. Nem. Ez alatt a hat év alatt olyan magasra emeltem a lovastudásom, hogy tulajdonképpen azzá váltam, akivé akartam. Egy jó szakemberré. Legalábbis én annak tartom magam. :) Természetesen van önkritikám és jelenleg is azon dolgozom, hogy még jobb lehessek, hiszen korántsem értem el a számomra felállított legfelső szintet, de végre úgy érzem van annyi tudásom, hogy a régi önmagam igenis büszke lenne rám. Néha jól esik kicsit megállni és végig gondolni, hogy milyen messzire jutottunk el. Ezt én is el szoktam felejteni. Máris itt van egy feladat, amin dolgozhatunk közösen. Még nem tudom hogyan emlékeztetem magam, de lehet kéne csinálni egy havi összegzést, hogy mit fejlesztettem a lovastudásomon. Ezt még nem tudom.

2016 óta tényleg sok minden történt. Rengeteg szakkönyvet olvastam és még többet dolgoztam a gyakorlatban. Mélyen beleástam magam a klasszikus lókiképzésbe, a fiatal lovak képzésébe és a lovasoktatás rejtelmeibe. Megtanultam be- és kifogni a lovakat fogatba/fogatból és hajtottam is. A végére már egész jól ment. Voltam Christofer Dahlgren kurzuson Kajászón és Dallos Gyula edzőtáborban, no egyiken sem lovasként (sajnos). De rengeteget tanultam. Voltam egyedül terepen, egy lovasudvarban laktam közel 3 hónapig, rengeteg lovasórát tartottam, és a szabadidomítással is megismerkedtem közelebbről. És ez még semmi...

Ezt a sok élményt és tapasztalatot akár hetekig is mesélhetném, de pontosan ezért szerettem volna újra a klaviatúra elé ülni: hogy meséljek, de legfőképpen, hogy átadjam a tudásomat.

Sokszor láttam, vagy olvastam valamit, ami miatt újra szerettem volna írni, de végül soha sem szántam rá magam igazán. Most végre elhatároztam magam, és elkezdtem formázgatni a blog kinézetét. De ha már ennyire csinosítgatom, valami életjelet is kellene adnom magamról, nem? Visszaolvastam a régebbi bejegyzéseimet és szerintem nagyon aranyos próbálkozásaim voltak. A legjobbakat meghagytam, de természetesen újra fogom írni őket. Furcsa, mert bár nagyon szépen felépítettem a bejegyzéseket, szinte már kézzel fogható, hogy annyira tapasztalatlan voltam, hogy könyvekből írtam. Na ez az, amit most el szeretnék, és valószínűleg el is fogok kerülni. Végre elértem a szakmai életemnek arra a pontjára, hogy már fejből, sőt, van, amit álmomból felkeltve mondok. És ez jó érzés. :)

Rá kellett jönnöm, hogy a teljesítményt nagy mértékben befolyásolja a lovas mentális egészsége, a "földön" és lovardán kívül szerzett tudása és az, hogy mennyire akar jobb lenni. Őszintén szólva, részben ez is megadta a kezdő lökést. Kicsit szomorú vagyok, mert eddig nem találtam olyan magyar nyelvű csatornát, vagy blogot, ami komolyan foglalkozna a lényegi dolgokkal. Számomra hiányzik egy olyan felület, ahol a "mezei" lovasokra, a szabadidőlovasokra koncentrálnak, legfőképpen a lovasok lovakról való tudására. A jövőben tehát inkább arra szeretnék fókuszálni, hogy leromboljam a szociális médiában felállított standardot, sőt, konkrét példákat is kellene hoznom, hogy lássátok, senki sem tökéletes. 

Még egy dolgot szeretnék szem előtt tartani. Ha valaki olvassa a bejegyzéseimet és van olyan téma, ami érdekelné, ne habozzon felkeresni engem, hiszen lényegében azért kezdtem bele újra az írásba, hogy segíthessek. Mára ennyi elég belőlem :)

Sziasztok!

Puszi: Lili