Senki sem tökéletes

Sziasztok!

Biztosan feltűnt, hogy a "visszatérős" bejegyzésem óta nem posztoltam. Nos, ennek számtalan oka van. Először is szerettem volna néhány bejegyzést előre megírni, hogy ne kelljen magam folyton kergetni. Másodszor pedig az előző mondatomból kifolyólag a megfelelő sorrendet kerestem a témák között. Szeretem a dolgaimat logikusan felépíteni, ami gyakran nagyon nehéz, mert mindig látok, hallok vagy olvasok valamit, ami miatt szeretném ezt a sorrendet megtörni. Sok témaötletem van, amiket egyelőre jó ötletnek tartok, aztán ki tudja, lehet, hogy egyszer csak megunom az egészet és találok más szabadidős elfoglaltságot. De az is lehet, hogy belejövök, ki tudja...

A múltkori bejegyzésben említettem, hogy mennyire fontossá vált számomra a mentális egészség, (amit a nővéreimnek köszönhetek,) így arra gondoltam, hogy kezdjük a "beszélgetést" ezzel a témával. 

Lassan egy évtizede lovagolok és mint minden lovas, én is estem lóról és buktam fel lóval. Természetesen a lovarda körüli sérülések is beletartoznak ebbe a kategóriába, de a hangsúly a sérülésen van. Biztos mindenkinek volt már olyan esése, ami komolyan elgondolkodtatta, hogy megéri-e az egészségét kockáztatni ezért a sportért és bizony kellett egy kis vagy több idő ahhoz, hogy újra bátorságot szerezzen. Nekem ez AZ ESÉS 2017-ben volt. Egy edzésen kezdtem belejönni az ugrásba (az akkori tudásom szerint "belejönni") és az utolsó akadály egy kombináció volt, amit nagyon elszúrtam, úgyhogy csakis magamnak köszönhetem, ami történt. A kombináció A és B elemből állt.  Tulajdonképpen egy pillanat alatt történt az egész... Lényeg a lényeg, hogy a ló lábai közé estem és az egyik hátsó lábával a keresztcsontomra lépett. A ló nem akart rosszat, de mivel rossz helyre estem, így kénytelen volt rám lépni, de így is a lehető legenyhébb sérülés ért. Miközben estem láttam, hogy próbál kikerülni, de sajnos nem sikerült neki. Ciki vagy sem, iszonyatosan megijedtem és őszintén szólva nagyon elvette a kedvemet a díjugratástól. Szerencsére csak zúzódásom lett, de azért két hétig nem erőltethettem meg magamat. Nagyon sokáig sajgott a keresztcsontom, alig tudtam ülni és természetesen mozogni is. 

A mondanivalóm lényege az, hogy ugyan 5 évvel ezelőtt történt az esés, nagyon hosszú idő kellett, mire ismét elkezdtem élvezni azt, amit csinálok, annak ellenére, hogy a felépülésem után azonnal lóra ültem. Az én esetemben ez az esés azért volt különösen nagy lecke, mert át kellett gondolnom, hogy tényleg ezzel szeretnék-e foglalkozni. Természetesen végig kitartottam az álmom mellett és az önbizalmam, valamint a határozottságom is nagyon felfejlődött. Ezt azok által a fiatal, félig nyers, vagy problémás lovak lovaglása által értem el, akikkel az évek során együtt dolgozhattam. Nagyon sok olyan edzőm és mentorom volt, aki inspirált, kitartott mellettem és sok energiát fektetett abba, hogy jobb legyek. Ezt ezúton is szeretném nekik megköszönni! 

Ez ugyan egy másik megközelítés, de úgy érzem, hogy szorosan kapcsolódik ide a szociális média. Néhány közkedvelt lovas profilját én nagy ívből kerülöm, mert egyszerűen nem szimpatikus számomra. Amíg nem szakmai szemmel figyeltem a lovas videókat és képeket, addig azt éreztem, hogy rajtam kívül mindenki olimpiai bajnok szinten lovagol. 

Aztán olvastam (Dr. Gőblyös István Egyensúly, Elengedettség, Egyenesség című könyvét), részt vettem Kajászón egy (Christofer Dahlgren) kurzuson, szakmai cikkeket olvastam, program-, zenés kür- és pályalovaglás elemzéseket olvastam, amit saját magam is kipróbáltam, és rájöttem valamire. Arra, hogy tulajdonképpen az explore-ban felugró félmilliomodik skandináv "Grand Prix dressage rider" Fríz csődör lova hiába nyújt a legújabb kollekciós PS of Sweden szettben egy közkedvelt TikTok muzsikára, az attól még egy circus trot, a ló hamis keretben megy és valószínűleg a nullához konvergáló önhordással rendelkezik. Ez az oka annak, hogy sok gyerek (és akár felnőtt ember is!) önbizalomhiányban "szenved". 

Nagyon fontos számomra, hogy olyan oldalakat kövessek az ilyen platformokon, akik hozzám, a lovastudásomhoz tesznek valamit és nem elvesznek, akik segítenek engem, hogy jobb lovasemberré váljak. Személy szerint sok olyan oldalt követek, ahol a ló-lovas összhangjának fejlesztésére helyezik a hagsúlyt, és olykor nekem bőven elég egy idézet, egy kép vagy néhány sor, hogy segítsen engem a jó útra terelni. Mert végülis szerintem a jó mentorok ilyenek. Fél szavakból és mondatokból is képesek megvilágítani egy lovasnak az utat.

Járjatok nyitott szakmai szemmel és ne hagyjátok becsapni magatokat. Egy tökéletesen beállított kép vagy jól megvágott videó nem jelenti azt, hogy az adott ló jól van lovagolva, hogy a lovas módszerei követendőek, vagy éppen minden edzés olyan jól sikerül neki. Ettől lesz valaki influencer, hogy megfelelő eszközökkel és figyelemfelkeltő személyiséggel rendelkezik.  Igyekszem csak olyan embereket követni, akiknek a módszereit szimpatikusak és szakmailag helyesnek találom. Sokszor rombolta az önbizalmam, hogy olyan "lovasokat" követtem, akiknek az a munkájuk, hogy a lovukról vagy az edzésükről posztolnak. Ezt szerencsére leváltották a motivációs posztokkal foglalkozó, számomra aktuális problémákat boncolgató profilok. Az pedig pláne zavar, hogy valaki azért vásárol meg egy terméket, mert az XY csinált róla termékbemutatót. De sok embernek eszébe sem jut, hogy végig gondolja kell-e egyáltalán az a termék a lónak. Minden ló - akárcsak az emberek - más. Sokszor egyébként a lovasok a saját hibáikat akarják kijavítani ezekkel a termékekkel. A kevesebb néha több. Nem azzal teszünk kárt a lóban, ha sok nyeregalátétet veszünk, hanem azzal, hogy csak azért vesszük, mert azt hisszük, hogy akkor jobban nézünk ki a lovon. Sokkal fontosabb az, hogy mi van a felszín mögött. Igenis lehet egyensúly a kettő között, de ha már választani kéne, billenjen a mérleg a minőségi képzés irányába.

Fontosnak tartom, hogy a mai világban, amikor annyi lehetőségünk van informálódni és fejlődni (méghozzá INGYEN!), akkor ne azért kövessünk egyeseket, mert mindenki más is ezt csinálja, hanem a saját ízlésünknek megfelelő tartalomgyártót keressük és inspirálódjunk általuk. Szerintem ez elég "lecke" volt mára, higyjétek el, nehéz nem követni a tömeget. Kívánom, hogy mindenki találja meg azokat a profilokat, amik előre viszik ebben a nagyszerű lovasvilágban.

Jó inspirálódást! :)

Puszi,

Lili

Zserbó és én